Sokan kérdezik tőlem: Marci! Hogyan fogytál le? Mi a titkod? Mit eszel? Mit sportolsz? Hány felülést tudsz megcsinálni? Eszel egyáltalán cukrosat?
Látom a szemükön, hogy valami olyasmit várnak, hogy: Norbi Update, vagy metabolikus diéta, vagy rizsdiéta, vagy egy vudu papnő kivette belőlem a kövérséget. De a dolog nem ilyen egyszerű. Nem tudom nekik elmagyarázni, hogy hogyan fogytam le, mert én sem igazán értem. Ezért gondoltam, hogy elkezdek írni róla, hátha így összeáll a kép.
Az egész úgy kezdődött, hogy ültem az irodában. Fájt a hátam. Már a harmadik fájdalom csillapítót vettem be aznap. (a vény nélkül kaphatóak közül az egyik legerősebbet). Az akkori kollégáim mind 4-5-6 évvel idősebbek voltak, mint én, és amikor körbenéztem, akkor azt láttam, hogy az egyik térdeplő széken ül, a másik jóga labdán, a harmadik ortopéd széken, a negyedik meg nincs is bent gerincsérv problémák miatt. Akkor jöttem rá, hogy a jövőmet látom. Ezért kezdtem el rendszeresen edzésre járni.
(Extra infó: a gerincsérv fő oka, hogy túl nagy terhelés jut a gerincoszlopra a hátizmok elgyengülése miatt. Részletekbe nem megyek bele mert nem vagyok orvos, de a lényeg, hogy a hátizmok, mély izmok, és hasizom erősítésével meg lehet előzni a gerincsérvet.)
Először csak úgy bátortalanul benéztem egy konditerembe. (Amúgy a konditermet úgy válaszottam, hogy beírtam a Google Térképbe, hogy konditerem, és oda mentem, ami a legközelebb volt a lakcímemhez. “Lustaság mindenek felett!!” :D) Emelgettem a súlyokat mindenféle cél nélkül. Ténferegtem. Aztán egyszer meghallottam a kiabálást, és a csapkodást az emeletről. Egy fajta cross edzés volt. Gondoltam: Ez kell nekem! Talán ha kiabálnak velem, akkor elkezdek rendesen edzeni.
El is kezdtem! Az első alkalmak borzalmasak voltak. Rendesen meghajtottak engem mindig. Viszont voltam olyan szerencsés, hogy egy nagyon jó csapatba futottam bele. Rengeteget bíztattak, és sokat segítettek. Ha valami nem ment rögtön, odaléptek, és mutatták a könnyített verziót.
Például így tanultam meg oldalsó plank-et csinálni:
“Marci! Emeld el a törzsedet a földtől!”
Részemről erős nyögés, de nem történt semmi.
“Jól van Marci, tedd le az egyik kezed, és azzal is nyomd magad!”
Marcinál a nyögés fokozódik, de még mindig nincsen emelkedés.
“Tedd keresztbe a felső lábadat, tedd a talpadat a talajra, és lábbal is nyomd magad!”
0.00001 hangyapénisznyi emelkedés SINCS!
“Marci neked nincs oldalsó hasizmod. Na várjál!”
És akkor odajött felém az edző, és terpeszállásban lehajolva elemelt a talajtól, és tartott egy percen keresztül, amíg le nem telt az ideje a gyakorlatnak.
Azt hiszem eljutottam az első hasznos tanácsig, amit az érdeklődőknek tudok adni:
Minden gyakorlatnak van könnyített verziója! Ha ezeket nem tudod, az nem a te hibád! Az edzőnek kötelessége erre felhívni a figyelmedet! Ha nem tudsz megcsinálni valamit, kérd a könnyített verziót! Ha az edző nem tudja, akkor nézd meg a neten! Ha nem akarja megmondani, hagyd ott a fenébe!
Mivel jó csapatba kerültem, hamar rákaptam az edzés ízére. 2 hónap alatt teljesen leszoktam a fájdalomcsillapítóról. Nem mondom azt, hogy egyáltalán nem fáj a hátam, de én nagy művésze vagyok az ülésnek, néha elfelejtem, hogy fel kellene állnom. Plusz csak 27 évesen kezdtem el aktívan sportolni, így az ízületeimre mért csapás már javíthatatlan, a sok ülés, és fekvés miatt.
Viszont egy dolgot elmondhatok: Egy jóbarátommal beiktattunk egy egész napos városnézést Pesten, aminek a java része séta volt, és a nap végén egyáltalán nem fájt a derekam! Ez már nekem az abszolút győzelem. Azelőtt két óra séta után is már le kellet ülnöm. 26 évesen! Azért ez nagyon gáz!
Na de visszatérve a múltba. Amikor nem esett jól elindulni edzésre mindig azt mantráztam magamban, hogy: Gondolj bele milyen büszke leszel utána magadra! Szépen lassan rászoktattam magamat arra, hogy én most már sportember vagyok, edzésekre járok. Ennek egyenes következménye, hogy nekem mint sportembernek, többet kell ennem, mint az átlagnak, mert több kalóriát égetek. Tehát elkezdtem zabálni. Viszont lám-lám, csodák csodája! Az egyik este a zuhany alatt mosakodva azt vettem észre, hogy változtak a testem vonalai. De nem ám, pozitív irányba! Negatív irányba! Karcsúbb lettem!
Innen jött az ötlet: Mi lenne ha nem többet ennék, hanem kevesebbet? Be is szereztem egy álló mérleget, és megvontam magamtól a fehér kenyeret. Tovább fogytam. Lement két kiló. Hát mondom: Ez valami nagyszerű! Olyan mint valami menedzselős játék! (nagy videójáték fan vagyok.) Mi lenne ha a cukros üdítőt, és az édességet is megvonnám? Megint lement két kiló. Mostantól nincs krumpli, se rizs! Csak zöldséget eszem köretnek! Megint két kiló. Plusz egy alkalom a heti edzésszámhoz! Megint két kiló!
Azt hiszem megint megért bennem egy tanács:
Azért nézel ki úgy ahogy, mert egy bizonyos életmódot követsz. Az életmód amit követsz a személyiségedből fakad. Ha testeden akarsz változtatni, a személyiségeden is kell változtatni!
Miközben egyre jobban fogytam, új vonalak is megjelentek a testemen. Tudom, hogy egy kicsit tré ezt felhozni, de miközben a hónaljamat borotváltam észrevettem, hogy sokkal bonyolultabb mint azelőtt, mert van ott egy lyuk és belesüllyed a borotva. Nagymamámmal való egyeztetés után (ő az én egézségügyi referensem) felvilágosultam az ügyben, hogy olyan lyuk mindenkinek van a hóna alatt, nekem azért nem volt eddig mert “telt” voltam.
Ahogy telt múlt az idő, azt vettem észre, hogy ha ki kell hagynom egy edzést. az nem esik jól. Szerettem volna edzésre menni, mert az nagyon jó szórakozás. Rengeteg pozitív hatása van, és megéri vele foglalkozni.
Akármennyire nehéz is belefogni a sportba, hidd el a végén szeretni fogod! Olyan helyre viszont ne menj, ahol már az elején bunkóskodnak veled, és beszólnak! Sosem benned van a hiba! Ha már nem otthon vagy, hanem elmentél edzésre, és jelen vagy, és akarod csinálni, akkor te menő vagy, győztes vagy, és kemény vagy!
Sajnos a csapat ahol kezdtem rajtam kívül álló okok miatt felbomlott. Most már új helyen edzek.
Rátaláltam a Street Workout-ra (kalisztenika, fegyencedzés), amiben az tetszik különösen nagyon, hogy bemutathatok vele mentálisan a fejemben élő szemétkedő tesitanárnak, aki folyamatosan azt hangoztatja, hogy: “Aki nem tudja legalább egyszer kihúzni magát az nem ember!” (Ennek a képnek egy volt gimis tesitanárom az alapja) Hát most már ki tudom húzni magam! Háromszor is! És nem állok meg tizenötig!
Most már azért sportolok, mert a sport egy jó dolog, egy kellemes kikapcsolódás. Nem azért fogyok meg erősödök, mert betartom a diéta szabályait, és az edzésterv szerint edzek, hanem azért, mert most már ilyen vagyok. Megváltoztam, és ezt tudom ajánlani mindenkinek, akit fogyni, vagy erősödni szeretne. Vagy csak arra vágyik, hogy ne fájjon a háta.
A változás fejben kezdődik! Egy személyiségen változtatni soha nem könnyű, és pláne nem megy azonnal. Ne legyetek türelmetlenek magatokkal szemben! Sem a testetek, sem az elmétek nem tud azonnal megváltozni! Ha egy hónapba kerül, hogy meggyőzd magad, hogy ne egyél fehér kenyeret és tésztát, akkor az egy hónap. A testetek, meg egy biológiai lény. Láttatok már olyat, hogy egy tölgy puhaszárú csemetéből kemény kérgű óriás lett egy 3 hetes csodadiéta hatására? Ugye hogy nem! A természetnek idő kell!
Most már csak egy bajom van. Hogyan tudom ezt röviden összefoglalni, amikor legközelebb megkérdik tőlem: “Marci! Hogyan fogytál le? Mi a titkod?” ;)
Utolsó kommentek